Beszámoló az első mixmászó tanfolyamról

2018. március 1-4.

Azóta izgatta a fantáziámat a mix mászás gondolata, mióta a téli tanfolyamon rövid ízelítőt kaptunk az alapjaiból. Így nagyon megörültem, hogy idén, az itthoni hegymászó egyesületek közül elsőként az Excelsior meghirdette a mix mászó alaptanfolyamot.

Bár a jelentkezési feltételek hosszú sora kissé elbizonytalanított, mint utóbb kiderült így voltak ezzel a többiek is, de annál jobban örültünk, hogy bekerülhettünk a csapatba. Egy rövid személyes, és annál hosszabb online eligazítás/ismerkedés/felszerelés egyeztetés után szerda délután, az év leghidegebbnek jósolt napján elindultunk a Magas-Tátrába.

A négy napos képzés helyszíne a Poprád tavi ház és környéke volt, a Tupá-ra vezető mászóutak közül válogattak az oktatóink: Kocsis Dávid, Ruskó András és Vainel Gergely Gyula (Jzy). Tanfolyamosként öten vettünk részt: Márai Beáta – Vermes István, Czégeni Csaba – Laki István, Vida Judit. Sajnos a hatodik társunk sérülés miatt végül nem tudott velünk tartani.

Fotó: Vida Judit

A tanfolyam menete a következő volt:

Hajnali ötkor (!) csörgött az óra, amit Dávid azonnali villanykapcsolással nyomatékosított. Gyors, legalábbis nekünk gyorsnak tűnő reggeli és pakolás után elindultunk az aznapi utunk beszállásához. A mászás során kötélpartinként egy oktató kísért minket, aki segített az útvonal és a biztosítási lehetőségek megtalálásában, új technikákat tanított mind a mászás, mind a biztosítás terén. Az utak nagy részét szinkronban másztuk, a nehezebb részeket standból biztosítottuk. Mivel páratlanul voltunk tanfolyamosok, én Jzy-vel másztam kötélpartiban.

Fotó: Vainel Gergely Gyula (Jzy)

Első nap a Gálfy pillérre (Rebro Andráši-Gálfy (III)) másztunk egy variáns utat, az első 1-2 kötélhossz sziklát kuloárra és jégre cserélve. A beszállás előtt azért volt bennem félelem az ismeretlentől, de ez nagyjából az első kötélhossz végére el is múlt. Az is sokat segített persze, hogy az első standban kiolvadtak az ujjaim, ami egy elég fájdalmas folyamat volt, de utána meglepő módon aznap már nem fagytak meg újra. Pedig nem lehetett több -15 foknál. A jeges kezdés után többnyire havas kötélhosszak következtek néhány könnyebb sziklás betéttel. Az útnak két kulcsrésze volt: az első könnyen felismerhető egy ottmaradt friendről, amit szerintem mindannyian megpróbáltunk kiszabadítani. Ezt a részt Jzy gyorsan kimászta elől, én utána. Majd cseréltünk, innen én másztam elől.

Fantasztikus élmény volt, különösen a sziklás részeket élveztem: korábban még soha nem próbálkoztam dry toolinggal, így egészen önfeledt örömet jelentett a mászásnak egy ennyire új módját próbálgatni.

Fotó: Vainel Gergely Gyula (Jzy)

Második nap a Culka-Weincziller (III) utat másztuk, szintén a Tupán. Az út első fele havas kuloármászás volt, de Dávidék előző napi nyomaiban gyorsan tudtunk haladni. Nekik ez nehezebb feladat lehetett. A kuloár végén egy szép szikla-boltív alatt átmászva kezdődött az út második fele: rövid sziklás rész után egy hosszú gerinc-mászás. Az első szakasza még egész barátságos volt, nem is értettem mit találtak ezen olyan ijesztőnek Piftáék. Aztán továbbhaladva elég gyorsan rájöttem: egy gyönyörű, de elég keskeny és kitett gerinc-szakaszon folytatódott az út, de biztosítási lehetőség szerencsére volt benne. Ezen túljutva már nagyjából fél óra alatt a felértünk.

Fotó: Kocsis Dávid
Fotó: Kocsis Dávid

A harmadik napra „pihenő napot” kaptunk, ami annyit jelentett, hogy egy órával később keltünk, és rövidebb utat másztunk. Pontosabban kb a kétharmadánál kiszálltunk a Prvé pravé rebro variant (M3) nevű útból, amit Dávid nyitott három évvel ezelőtt. Szólóban.

Összességben nekem ez volt talán a legnehezebb a tanfolyamon mászott utak közül. Sok volt benne a sziklás rész, ami nagyon tetszett, de a nehezebb részeiben valahogy nem találtam meg a biztosítási lehetőségeket. Az út kulcspontja egy szép traverz volt, a végén egy izgalmas fellépéssel. A kiszállás előtt Jzy is talált magának kihívást: kimászta a jellegzetes, piramis alakú szikla visszahajló falát, amit az út eredetileg balról kerül, és ami nekünk aznap az út kiszállóját is jelentette.

Fotó: Vainel Gergely Gyula (Jzy)

Utolsó napra a társaság nagy része egy rövidebb utat preferált, így a Gálfy pillér egy szakaszán másztak egy nehezebb (M4) variánst, majd leereszkedtek a pillér jobb oldalán található kuloáron.

Mi Jzy-vel a Puskás gerincet (Puškášove rebro (III-IV)) másztuk. Talán a fáradtság miatt, vagy mert sietni próbáltam, hogy a többiek ne várjanak ránk sokat, de ebből az útból csak részletekre emlékszem. A kulcspont mindenesetre megmaradt: egy nehezebb átlépést kellett abszolválni viszonylag kitett helyen, mindkét kézzel egy repedésbe szorított jégszerszámba kapaszkodva. Szerencsére előtte volt lehetőség szöget elhelyezni, anélkül talán még most is ott tétováznék a falon ☺

Fotó: Kocsis Dávid

Legkésőbb du 3 körül minden nap visszaértünk a házhoz, így a délutánok pihenéssel és beszélgetéssel, az esték elméleti oktatással, szaunázással, és közös vacsorával, sörözéssel teltek.

Fotó: Vainel Gergely Gyula (Jzy)

Az oktatóink minden nap végén visszajelzést kértek, és adtak is az aznapi mászásunkról: mi tetszett, és mi jelentett kihívást akár fizikai, akár mentális szempontból. Illetve mit csináltunk jól, és mi az, amire jobban oda kellene figyelnünk. És a másnapi utak kiválasztásában is maximálisan figyelembe vették a kéréseinket, ami nekem sokat jelentett.

Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy igazán hálásak vagyunk az oktatóinknak a ránk szánt idejükét, türelmükért, és a tapasztalatukért, amit megosztottak velünk.

Örülök hogy egy ilyen jó kis csapat tagja lehettem, és remélem jövőre újra találkozunk a II. Excelsior Mix mászó tanfolyamon! ☺

Vida Judit

 

Translate »