Interjú Buzás Balázzsal

Excelsior: Szia BB, köszönjük, hogy elfogadtad a felkérést, és vállaltad az interjút. Te vagy a második, akit megszólítunk havi rendszerességű interjúnkban.

Buzás Balázs: Szia, köszönöm a felkérést. Csapjunk bele.


Fotó: GM

Excelsior: Ez egy vándorinterjú, Győző szólított meg, és természetesen a végén Te is továbbadhatod a stafétát a következő, általad választott egyesületi tagnak. A kezdeményezés célja, hogy kicsit jobban megismerjük egymás gondolatait a sporttal és az egyesülettel kapcsolatban – egyszerűen, hogy tudjunk egymáshoz kapcsolódni, semmi komoly. Az előző interjút itt olvashatjátok.

Indító kérdésnek akkor Tőled is megkérdezem – mi az a három legfontosabb dolog, amit szerinted mindenképp tudni kell Rólad?

B.B.: A barátnőmmel élek, macskám van és autóval járok (és szeretek filmekből idézni … )

Excelsior: Hoppá, ez négy lett. Ez is egy filmből jön? Komolyra fordítva – mikor kezdted a mászást?

B.B.: 2000-ben vagy 2001-ben a Műszaki egyetemen tesióraként találkoztam először a (fal)mászással, majd a kollégiumban találtam egy kis csapatot, akik már sziklára is kijártak. Azóta kisebb nagyon kihagyásokkal folyamatosan része az életemnek.

Excelsior: Ha ilyen komoly része lett az életednek, ahogy említed, tulajdonképpen mit ad Neked ez a sport?

B.B.: Barátokat, kikapcsolódást és egyfajta életstílust, életritmust. Sok mindent át lehet örökíteni a mindennapi életbe. Szerintem erősen formálja a személyiséget is. Mászás közben meg kell szűnnie a külvilágnak, testben és lélekben is jelen kell lenni, hogy meg tudd oldani a problémát. Mindezt a természetben. Szerintem ez mindent visz.

Excelsior: Értem. Sokféle ága van ennek a sportnak, te melyik ágait űzöd?

B.B.: Ha a saját magamtól elvárt szintet nevezném meg, akkor azt mondanám, hogy semelyiket, inkább csak próbálkozom. Korábban csak sziklát másztam, de az elmúlt 5 évben igyekszem minden stílusba belekóstolni, kipróbálni magam, amennyire időm engedi. Télen könnyebb mix mászások, sítúrázás, nyáron ha tehetem akkor igyekszem trad jellegű utakat mászni. Alapvetően nem vagyok egy kompetitív típus, nagyon tudom értékelni az olyan mászásokat is, amikor bőven a saját képességeim alatti nehézséget mászok. Természetesen azért szeretem néha kipróbálni, hogy mi az ami még megy és mi az ami már nem fér bele, de mindig a biztonságot szem előtt tartva. Talán néha túlzottan is.


Fotó: GM

Excelsior: A klubról is kérdeznélek. Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az Excelsiorral?

B.B.: 2006-ban végeztem az alapfokú tanfolyamot (eddigre sikerült egyetemistaként összespórolni a tanfolyam díját). Az Excelsior irányába Tóth Ervin mutatott, aki már akkor oktató volt a klubban és a kollégiumban nevelőtanár. Utána 2007-ben a nyári magashegyit majd ha jól emlékszem rá két évre a télit. Akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy én valaha télen hegyek közé akarok majd menni. Pedig de.

Excelsior: Kiknek ajánlanád az egyesületet és miért?

B.B.: Tulajdonképpen bárkinek, aki mászni akar és ehhez megfelelő közeget keres. Elég nagy létszámú a klub ahhoz, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő partnert. Valamint úgy látom, hogy a szervezett programok, táborok nagyon jó alapot adnak a további fejlődéshez.

Excelsior: Van mászó példaképed? Ha igen, ki az és miért?

B.B.: Lehet szégyen ezt mondani, de igazából nincsen. Igyekszem nyomon követni a mászásokat, a mászókat, de rengeteg a nagyon komoly teljesítmény, lehetetlen nyomon követni mindent.

Excelsior: Van kedvenc mászóhely Magyarországon belül és külföldön?

B.B.: Az itthoni mászóhelyek közül talán Várgesztest, vagy Tardost tudnám említeni, mint nagy kedvenceket, de a Mátra is gyönyörű. Külföldön talán Arco-t, vagy a Dolomitokat mondanám különösen kedvesnek.

Excelsior: Volt valamilyen emlékezetes túrád vagy mászásod?

B.B.: Természetesen, szerintem mindenkinek van. Vagy ha még nincs, lesz. Egészen biztosan.
Olyasmire gondolsz, mint amikor elindultunk 1 hétre az Alpokba , és csak ott derült ki hajnal 2-kor, hullafáradtan, hogy mindenki úgy gondolta, hogy a másik rakja be a sátrat? Vagy amikor először mentem négyezres csúcsra?

Excelsior: Hogy állsz a nagy mászó tervekkel? Van valami izgalmas, amit dédelgetsz?

B.B.: Az utóbbi időben a munka elég sok időt elvesz az életemből, emiatt a fő terv hogy szinten tartsam magam, valamint folyamatosan edzésben maradjak. Volt pár nagyobb terv, de sajnos már évek óta húzódnak. Inkább majd akkor jelentkezem, ha sikerült valamit véghez vinni.


Fotó: GM

Excelsior: A szertárt viszed, erről mesélnél kicsit? A kezdetekről, a működéséről, illetve, hogy nekünk, földi halandóknak mit kell tudni a híres Excelsior szertárt körüli teendőkről? Vannak nagy terveid a szertár környékén? Fejlesztések, bővítések? Elférünk még egyáltalán a szertárban?

B.B.: Igazából a szertár szerintem az egyesülettel egy idős, de legalábbis nálam sokkal régebbre nyúlik vissza. Én még csak 2 éve vezetem a szertárat, bár az igaz, hogy már 2007 óta részt veszek a működésben. Korábban is és ma is a fő cél az, hogy a tagjainkat, valamint a tanfolyami hallgatókat megfelelő felszereléssel el tudjuk látni. Valamint azok is hozzáférjenek a speciális eszközökhöz, akik nem tehetik meg hogy saját maguknak megvásárolják. Ha valaki csak próbálgatja a mászást, vagy valamelyik speciálisabb ágat, hatalmas befektetéssel jár a saját cucc megvásárlása. Jobb ezt szépen fokozatosan, tapasztalatokkal kombinálva felépíteni, összeszedni.

A teendők nagy része kimerül a felszerelések rendezésében, valamint az olykor sáskajárásra emlékeztető kölcsönzések logisztikai menedzselésében. Jelenleg hatan oldjuk meg ezt a feladatot, így mindenkinek marad szabad ideje is emellett.

Az utóbbi években elég komolyan fejlesztettük a téli felszereléseket, mind mennyiségben, mind minőségben. Végtelenségig nőni nem gondolom, hogy érdemes, de azért még mindig van, amiből lehetne több. Aztán ha megvan minden, akkor lehet kezdeni előről, hogy folyamatosan jó minőségű eszközök álljanak a tagok rendelkezésére.

Excelsior: Egyesület, mint közösség és nagy mászóteljesítmények támogatása – ez az év elején új tagokkal kiegészült vezetőség kimondott célkitűzése. Hogyan tudod ezt Te a munkáddal támogatni, mint vezetőségi tag és szertár vezető?

B.B.: Szerintem a szertár oldal az egészen nyilvánvaló, gondoskodom róla, hogy mindenki hozzájusson ahhoz, ami szüksége van a fejlődéshez.

Vezetőségi tagként már egészen más a kérdés, mivel itt főleg ötletelés szinten, illetve a már kiötlött dolgok megvalósításában tudok hozzátenni. Fontos szerintem, hogy egy jó támogatási rendszert dolgozzunk ki, ami nem kizárólag a nagyon jó mászókat motiválja és jutalmazza, hanem az odavezető utat is gyorsabbá, esetleg könnyebbé teszi az agilis fiataloknak.

Excelsior: Oktatóként is tevékenykedsz – hogy látod a régi és új oktatási rendszert az Excelsiorban? Milyen tanítványaid voltak, és mi lehet a kulcs ahhoz, hogy a friss egyesületi tagok végül itt ragadjanak és aktív tagokká váljanak?

B.B.: Valóban, már néhány éve részt veszek az oktatásban. Eddig csak alapfokon oktattam, ez az a közeg, ahol szerintem meg lehet mutatni az embereknek a mászás szépségeit és azokat, akik már ekkor alkalmasak rá elterelni a komolyabb mászás irányába. Voltak egészen kezdőtől a nálam magasabb nehézségi szinten mászókig tanfolyamosaim. Szerintem a megfelelő alázattal és kreativitással bárkinek lehet újat mutatni, vagy hozzáadni valamit amitől ő több lesz, jobb mászó lehet.

Ez az oktatási rendszer kérdés egy elég érdekes téma. A meglévő rendszer már jó ideje él és igazából tényleg semmi rossz nincs benne. Az azonban tagadhatatlan, hogy nem mindenkinek való ez a fajta tanfolyam, és az elmúlt, mondjuk 10 évben teljesen más okokból jönnek emberek tanfolyamra, emiatt lehet hogy tényleg érdekes lehet az osztott tanfolyamok létrehozása, ahol csak a nagyon alapokat mutatjuk meg, hogy aki csak rekreáció szinten mászogatna, az is biztonsággal tehesse ezt meg.

Ahhoz, hogy valaki a klubban ragadjon, mindenképpen kell egy jó baráti társaság, aki miatt hajlandó lejönni, együtt mászni, túrákat szervezni. Kisebb-nagyobb csoportok sokkal könnyebben ragadnak meg, mint egyedülálló emberek. Szerintem nagyon jó, hogy vannak táboraink, közös programok, előadások, amik ide vonzzák, illetve itt tartják az embereket. A legfontosabbak mégis az emberi kapcsolatok, amiatt vagyunk mindannyian itt, mert közös az, amit szeretünk. A hegyek.

Excelsior: És végül jöjjön az utolsó kérdés – ki legyen a következő interjúalany, és mi az, amit mindenképpen megkérdezzünk tőle?

B.B.: Én Mészáros Csabit szeretném a porondra, és kérdezzük meg tőle, hogy: Neked mit ad az Excelsior és hogyan látod a klubot a korábbi évekhez, évtizedekhez képest?

Excelsior: Szuper, jó ötlet. A következő interjú akkor Csabival lesz, ha vállalja. Nagyon köszönjük az interjút a klub nevében.

(Az előző interjút Győzővel itt olvashatjátok.)

Translate »