Dächerweg V-/A2-A3

dacherweg.rax_06Egy márciusi hosszú hétvégén azon tanakodtunk, merre is lehetne menni mászni egy kicsit. Valami meleg helyre vágytunk, de az időjárás szokás szerint megint közbeszól egy jó kis masszív hidegfront segítségével. A tavaszi meleg hiányában nem volt mit tenni, maradt a kellemes hidegben is végezhető mesterséges technika további finomítása. A bizonytalan időjárás miatt messzire nem akartunk menni, így Rácz Zsolt javaslatára Raxot vette kis csapatunk célba…
Mivel 4 parti ember gyűlt végül össze, két turnusban terveztük a mászást. Az első három parti (Zsolt-Levente, Dina-Bálint, Kata-Szöcsi) még szombaton akart mászni, ezért ők a  hajnali indulást választották. Mivel aznap már felesleges lett volna beszálni 4. partiként az útba, Bori és én a vasárnapi mászás mellett döntöttünk. Gondoltuk jó is lesz ez így, legalább kapunk egy kis infót az útról.
dacherweg.rax_02Így is történt. Egy csomó hasznos tanáccsal és egy új falkönyvvel felszerelkezve, (a régit az idő vasfoga megette), vasárnap mi is útrakeltünk. A kaiserbrunni parkólót elhagyva a lavinaalagút után kezdődik a séta. A Nagy-Höllental-völgyben kellemes emelkedőn mintegy 40 percet fölfelé, majd a AV-Steig-et követve balra föl megkezdtünk a kapaszkodást a steig létráin. Hideg szerencsére nem nagyon volt, csak a hó esett rendületlenül a nyakunkba. A harmadik létra után hágóvassal megerősítve letértünk a “kitaposott” útról és fölkapaszkodtunk a beszállás alján található barlanghoz. A kocsitól indulva kellemes tempóban ez mintegy 1 óra 30 perc lehetett. Innen indul a Dächerweg névre keresztelt, a kevés raxi trepnis utak egyike. Felesleges cuccainkat itt hagytuk egy védett szegletben, hiszen visszaereszkedést terveztünk be. Egy új falkönyvet és egy új dobozt vittünk magunkal csupán, hogy megmentsük az enyészettől a régi korok emlékét. Az első kötélhosszt Bori kezdte meg. Az első pár bemelegítő és ráhangolódó mozdulat után szépen haladt fölfelé. Az útban nagy nyúlások nincsenek. Kellemes kéznyújtásnyi távolságokra vannak a biztosítási pontok. Vagy nagyon alacsonyak voltak az építők, vagy nagyon kényelmesek!  A fúrt szögek minősége teljesen kielégítő. Aki a köpüsi minőséghez van szokva, ezzel teljesen meg lesz elégedve. Az első standban a korábban kapott infó szerint nem álltunk meg. Az első két kötélhossz teljesen kényelmesen mászható egyben és még a stand is sokkal kellemesebb.
dacherweg.rax_05Itt én vettem át a stafétát. A második kötélhossz egy rövidebb 3-4 akasztásos áthajlással kezdődik. A korábbi tapasztalatok emlékére szerencsére könnyedén ment a dolog. Innen a fal már nem hajlik át. Kellemes, mondhatni kényelmes mászás következik jó minőségű sziklán és fúrt szögeken. Egyetlen meglepetés érheti az embert így tél végén. Tekintélyes méretű jégcsapok lógnak éppen az útban lefelé.  Kissé félelmetes a dolog és iparkodásra serkenti az embert. A második stand előtt egy picit rosszabb a biztosítás minősége. Egy pár rozsdás szög különböző elhelyezkedésben. Hol bent a falban mozogva, hol kint a falon lógva található. Egy lopórúd segítségével gyorsan áthidaltam ezt a problémát és máris a kényelmes harmadik standban találtam magam. 
dacherweg.rax_03Előzetes terveink szerint innen fogunk visszaereszkedni a beszálláshoz. Ez egy 60 m-es fékötél segítségével könnyedén megtehető. De még előttünk állt egy trepnis kötélhossz, hiszen a új dobozkát is föl akartunk vinni a helyére. Miután Bori is szépen fölért a standba, rövid tanakodás után úgy döntöttünk én mászom tovább előre. Kissé áthajló falon, de továbbra is jó minőségű sziklán és közteseken visz az út fölfelé. Egyetlen meglepetés csupán a negyedik standban éri az embert. Faágak és bent lógó rossz minőségű kötélgyűrű segítségével tudtam magam kihámozni a standhelyre. Itt az eddig megszokott mennyiség helyett csak szétszórtan található biztosítási pont. Egyéb eszköz híján ezekben kellett megbíznunk. Nem voltam teljesen nyugodt! Itt valahogy elfogyott a útépítők lelkesedése, vagy mi a szösz!? Miután Bori is felért és felhozta kis dobozkánkat az új falkönyvvel, behelyeztük a régi megkopott lapokat, elhelyeztük kényelmes helyére, elbúcsúztunk tőle és elindultunk lefelé. Mivel az utolsó kötélhosszt nem akartunk kimászni ez egy kicsit macerásabb volt mint eddigi tanulmányank során tettük, ugyanis ahogy fölfelé, úgy lefelé is mászva kellett megtenni az utat a harmadik standba.
dacherweg.rax_08Ahogy fölfelé, úgy szépen lefelé is megtettük az utat. Beszereltünk ereszkedéshez és egy  50 m-es csúszással már lent is voltunk a beszállásnál. Összeszedtünk cuccainkat és egy kellemes mászást magunk mögött tudva lesétáltunk a völgybe, feltölteni energiatartalékainkat a másnapi mászásra. Mert ekkor még azt terveztük ám! Lent megbeszéltük elményeinket a többiekkel és nyugovóra tértünk. Olyan jó kis hóvihar kerekedett másnapra, hogy végül nem mászáson törtük a fejünket hanem menekülésen. Kihámoztuk magunkat a sátorból és az elemekkel küzdve összeszedtük magunkat és hazafelé vettük az irányt. Még szerencse, hogy aznapra jobb időt mondtak a meteorológiai állomás munkatársai!?  
Hasznos infó:
dacherweg_topomegközelítés: A kaiserbrunni szabadkempinget elhagyva a lavinaalagút után parkoló az út bal oldalán. Innen visszafelé sétálva kb. 150 m-re kerítésen át. A turistaúton 40 perc, majd balra az AV-Steig-en tovább 30 perc. A harmadik létra után balra föl a barlangba.

felszerelés:
60 m-es félkötél (a harmadik standból le lehet ereszkedni) 20-25 db expressz, esetleg éksor az utolsó kötélhosszban, lopórúd segítség lehet a harmadik stand előtt.