Vissza a nagy “Homokozóba”

c.120.85.0.0.stories.cikkek.vissza_a_nagy_homokozba.szasz-svajc_037Rövid túraleírás a fantasztikus szépségű de ritkán látogatott németországi mászóhelyről. Hova is menjünk ezen a három napon?- teszik fel magukban a kérdést a mászók Pünkösdkor. Ráadásul az idei tavasz sem volt valami fényes. Na végül is Szász-Svájc mellett döntött a csapat, Lám Benya ultimatikus kijelentése miatt (nem szerettük volna, ha felhagy a mászással, fogadalma szerint abbahagyja, ha nem jut el idén homokkövekre).

Szerencsére Vili Tomi “nehéz” lába nyomta a pedált, így szombat hajnalban még szundíthattunk egyet az Elba partján. Reggel azután irány a tornyok felé. Nem sokat teketóriázva beszálltunk a Falkenstein klasszikus öreg útjába a Schuster weg-be III., szemléletem szerint ha homokkövekre megy az ember mindig az alapokkal kell kezdeni. Ebben az útban azután minden megtalálható, kémény, repedés, fal és reibung. Folytatásként Bence kinézett egy gyönyörű kéményt és hogy tartsuk a fokozatosságot mindezt VI.-osért, befejezésképp a második hosszt a Reginawand reibungtábláján hasaltuk át VIII.a-ért.
Mondanom sem kell, hogy izzadt a kezünk és kapaszkodtunk a félkörömnyi lyukban, amiről Tomi még ugrott is a párkányra. Záróakkordként a Südriss-t VII.a osztottuk három hosszra, hogy mindenkinek jusson a jóból. Nekem maradt a vége, ami egy  biztosíthatatlan 25-30 m-es kémény volt tele gatyával, így legalább könnyebben szorultam.

Másnap irány Schmilka- Rauschenstein csoport, odafelé megcsodáltuk a Gonda kante VIII.a mászását, látványos nagyszabású él-és falmászás. Majd belevetettük magunkat a toronyrengetegbe. Napi csúcsteljesítményünk a Rauschentorwachter Ostkante VIII.a útja volt. Előttünk utoljára 2000.-ben mászták, ezen meg is lepődtünk, mert elég jól biztosítható él, három szöggel.

c.120.85.0.0.stories.cikkek.vissza_a_nagy_homokozba.szasz-svajc_115Harmadik napunk Kurort-Rathen Ganz csoportjában telt el a Höllenhund Talweg VIII.a útja mászásával, megkoronázva ezzel a pünkösdöt. A fal méhkaptár jellegű lyukacsossága a vidék egyik legszebb tornyává tette és nekünk különösen nagy élményt nyújtott, hogy ezek a lyukak rengeteg homokórát rejtenek.

Velünk együtt itt tartózkodtak és szebbnél szebb utakat másztak: Rácz Zsolt, Gozony Gergő, Tihanyi László és kedvese Török Zsuzsa, Gáti Gábor, Holvay Benedek. Tetteikről maguk regélnek.

(Túránk egyéb érdekességei közül néhány: A.E. Bizottság- Jégkrémbalett, igazoltatás forgalmi nélkül, stb.)

Mészáros Csaba – Excelsior