Hegymászó oktatót keresek!

Hegymászó oktatót keresek!

Az utóbbi hetekben egy internetes fórumon hegymászóoktatót keresek címmel éles vitának lehettünk szemtanúi. A magyar hegymászóképzés nívójáról esett szó. Néhányan erősen megkérdőjelezték az oktatók hozzáértését, mások pedig védelmükbe vették őket, és a képzési rendszert.

 

Mivel szeretnék minnél tisztább képet adni a valóságról – a szövetség szemszögéből is megvizsgálni a témát – Lázár Istvánnal fogok beszélgetni, aki az MHSSZ Oktatási Bizottságának vezetője, és az Excelsior Klub elnöke.

Szervusz István! Mielőtt mélyebbre ásnánk az oktatási témában, szeretnék megtudni néhány dolgot rólad is. Kíváncsi lennék például arra, hogy mikor kezdted a mászást, kik voltak azok az egyéniségek, akik mély benyomást tettek rád?

1975-ben kezdtem el érdeklődni a mászás iránt. Az Oszoly után egyből a homokkövek következtek, a májusi táborra jelentkeztünk barátommal, Decsi Istvánnal. A tábort a Vörös Meteor szervezte, amely többek között az OSC, és a HSC mellett a legnagyobb hazai műhelyek voltak. A Vörös Meteor meghatározó mászója volt Kraft Walter, aki Lakatos Jánossal az oktatásban is részt vett.

Hogyan működtek akkoriban a tanfolyamok?

A ’70-es évektől beinduló tanfolyamok még szervezetlenek voltak a mai szinthez képest. Egyesületenként néha összejött egy tanfolyam, volt tematika, oktatók és házi vizsga.

Melyek voltak azok az eredményeid, mászásaid, amikre szívesen visszaemlékezel?

1976-ban jött létre a hegymászó élgárda (válogatott), amely egy rendkívül teljesítményorientált szervezet volt, melyet Skerletz Iván szervezett. Szigorú pontrendszer alapján (Pontszám= a mászott utak nehézsége szorozva a mászóidővel, és némi korrekció.) választották meg Magyarország 10 legjobb/legeredményesebb mászóját, akik “szövetségi” túrákon vettek részt, képviselték hazánkat – és túráikat támogatták. Ennek a csapatnak már 1977-ben tagja voltam.

Ha válogatni akarnék a mászások között, kiemelném a Piz Badil északi falán található Cassin út megmászását, amelyet néhány könnyebb hossz kivételével végig előlmászásban teljesítettem, klasszikus stílusban, de a Bergell olasz oldalán mászott utakra is szívesen gondolok vissza, ahol néhány éve még Dékány Péterrel () másztam. A Pamírban jártam korábban 7000 méteren (a Korzsenyevszkoj csúcsán két alkakommal, 5b mászóúton), de az alpesi falak valahogy mindig jobban vonzottak.

Mikor kerültél a szövetség Oktatási Bizottságának élére, és milyen változtatásokra került sor azóta?

2000-ben alakult meg a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség (MHSSZ), amelynek Oktatási Bizottságát megalakulásától fogva vezetem, de korábban is voltak már különböző próbálkozások összefogni az oktatást, ezek szerepét mindenképpen szeretném hangsúlyozni. A Magyar Hegymászó Klub (MHK) keretein belül Fiser András tett sokat a hazai képzés ügyéért. A Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete (MAHOE) 1990-ben szintén a hazai oktatás összefogása céljából alakult. Ezek fontos lépcsőfokok voltak, amik nélkül most nem tarthatnánk itt. Fontos megjegyezni, hogy az ország különböző területein is kiváló oktatási munkát végeznek, ilyen például Himmer József munkássága Hámorban.

Az oktatási rendszerrel kapcsolatban örömmel várom minden jelentkező segítségét, bárki hozzászólhat, de ehhez először mindenképpen meg kell ismernie a jelenlegi állapotokat. A célom, hogy az oktatás egy irányba haladjon Magyarországon, és
ne a szélrózsa minden irányába!

Munkámat a bizottságban a korábbi tapasztalatok rendszerbe foglalásával, dokumentálással, kapcsolatok építésével kezdtem. Célom, hogy legyen egy egységes minősítési rendszer, legyenek rendszeres tanfolyamok. Változás abban van, hogy minden szövetségi oktatótól (=aki a szövetség kritérium rendszerének eleget tud tenni) megkövetelem, hogy napi mászógyakorlattal rendelkezzen, a kor és a tapasztalat nem elegendő!

Hogyan működik ma a hegymászóképzés?

A legfontosabb kérdés szerintem az, hogy egy tanfolyam a szövetségi kritériumoknak megfelelően, annak minősítésével működik-e, vagy sem. Nem állítom, hogy a No Name tanfolyamok gyengébb színvonalúak, de az ellenkezőjét sem zárhatjuk ki. Ennek köszönhetően növekszik a bizonytalanság, ami pedig a színvonal romlásához vezethet.

A szövetség által meghatározott képzés jelenleg három szinten folyik. Az alapfokú tanfolyam célja a biztosítástechnika elsajátítása, köztesek elhelyezése, standépítés, és más elméleti alapok megszerzése (elsősegély, meteorológia…). A nyári magashegyi tanfolyam keretein belül az alpesi mászással ismerkedhetnek meg a tanuló hegymászók. Kipróbálhatják élesben mindazt, amit a mászóiskolákban elsajátítottak. A téli alpesi tanfolyam lényege, hogy a résztvevők biztonságosan tudjanak mozogni havas-jeges körülmények között. A gyakorlati tananyag részét képezi többek között a kicsúszás megfékezésének gyakorlása, és a mentés gleccserhasadékból, vagy lavina alól.

Az Excelsior Klubban vizsgázott hegymászók számára továbbképzés céljából hazánk legjobb mászói vállalnának mászástechnikai továbbképzéseket, de sajnos jelenleg erre nincs fizetőképes kereslet.

Az oktatói kollégiumnak van ma a legnagyobb szerepe a hazai képzési rendszer formálásában. Az oktatói kollégium jelenleg 10 taggal rendelkezik. Évente 2-3 alkalommal tartanak összejöveteleket, amelyek eredményeit utána különböző sajtóközleményekben publikálják.

Végül egy formai változtatásra hívnám fel a figyelmet a korábbi gyakorlathoz képest: a szaktudást igazoló végzettséget (hegymászó igazolványt) pályázat útján is meg lehet szerezni. Meghatározott feltételek alapján bírálja el az oktatói kollégium a szakszövetséghez benyújtott anyagokat, évente kétszer, ősszel és tavasszal.

Milyen feltételek mellett lehet ma valaki hegymászóoktató?

Először tudni kell, hogy két szinten lehet ma valaki oktató: beszélhetünk alapfokú- és, alpesi oktatóról. A jelöltnek első lépésként el kell végeznie mind a három tanfolyamot, és stabil, magabiztos mászótudásra kell szert tennie. Ezután jelentkezhet segédoktatónak alaptanfolyamra. Két végigoktatott tanfolyam után válhat önálló oktatóvá alapfokon, és jelentkezhet az alpesi tanfolyamokra segédoktatónak, majd végül teljes jogú szövetségi oktatóvá válhat. De ennek feltétele, hogy a mászóteljesítményei is meglegyenek, e nélkül nem válhat igazi oktatóvá. Az MHSSZ feltételei: 3 év alatt minimum 10 mászott út, melyek 5 kötélhossznál hosszabbak, és legalább V-ös nehézségűek. Minimum a fele legyen alpesi – azaz a beszállása 1500 méter felett legyen -, és közülük legalább 3 legyen VI-os nehézségű.

Az MHSSZ-be a klubok idén szeptember 30-ig nyújthatják be oktatójelöltjeik anyagát, amit a szövetség elbírál. Így válhat valaki szövetségi oktatóvá. Fontos látni, hogy ez nem egy öncélú tevékenység, mindez a tanfolyamokra jelentkező kezdő mászók választását teszi könnyebbé, és biztonságosabbá.

Milyen lehetőségei vannak az oktatóknak a szakmai fejlődésre?

Három dolgot emelnék ki. Elsőként, hogy idén ősszel beindul a hegymászóoktató képzés a Testnevelési Egyetemen. Ide az MHSSZ ajánlása alapján lehet bekerülni, aki a mászási, és oktatási gyakorlat alapján bírál.

Másodsorban, folyamatban van az amerikai Graydon-Hanson: Mounteneering szakkönyv lefordítása. Ez a könyv szakmai berkekben általánosan elfogadott, több mint 50 szerző tapasztalatait foglalja össze, és már több mint 500 ezer példányt adtak el belőle. Könnyen lehet, hogy az elméleti oktatási struktúra is a könyv fejezeteinek megfelelően kerül majd módosításra. Magyarország nem egy hegymászó nagyhatalom, így a lehető legjobb megoldás az, hogy a legszínvonalasabb könyvet fordítjuk le, és nem saját művet próbálunk kiadni.

Végül a francia nemzetközi hegyivezető tanfolyamon lehetőségünk nyílik saját ismereteink pontosítására, az új felszerelésekkel és technikákkal való megismerkedésre, és hasznos gyakorlatokon vehetünk részt, amelyeken tovább mélyíthetjük tudásunkat. Persze ez a kurzus nem tévesztendő össze a francia hegyivezető oktatással, de úgy gondolom, hogy a képzési rendszernek egy alpesi országban sokkal hangsúlyosabbnak is kell lennie, mint hazánkban.

A megbecsülésen (?) túl jár még valami azért, hogy szabadidődet kezdő hegymászópalánták okításával töltöd?

A hegymászószövetségben nincs fizetett alkalmazott, az oktatók legfeljebb költségtérítést kapnak, amit a tanfolyam ára fedez. Viszont az ember jelentős kapcsolatrendszert építhet ki, így sokkal több mászópartner között válogathat. Mindez ösztönző hatást gyakorol az emberre, hogy kondiban tartsa magát, és fit maradjon.

Mennyire népszerű ma oktatónak lenni, milyen az utánpótlás?

Egyszóval: népszerű. Meglátásom szerint alapvetőleg két típusú klub van ma Magyarországon. Az első egy ipari-alpin vállalkozás köre csoportosul. A munka mellett a tagok a szabadidőt mászással töltik. A hátránya, hogy ezek általában “egy személyes” klubok, és ha az egyesület vezetője abbahagyja a mászást, megszűnik az élet. A másik típus – amilyen az Excelsior is – esetén az egyesületi élet fenntartója az oktatás, az utánpótlás nevelés. Itt újabb és újabb mászók jelennek meg, az oktatók népszerűek, így az utánpótlás is biztosított. Hazánk legjobb mászói is vállalkoztak oktatásra, persze ehhez megfelelő körülményeket kell biztosítani.

Zárszóként szeretnél még mondani valamit?

Tisztában vagyok vele, hogy a képzési rendszerünk nem tökéletes. Ötletekre, építő jellegű kritikára van szükségünk. Ha a szövetségi rendszerbe be tudjuk terelni az összes tanfolyamot, egységes elvárásokat állítunk mindenkivel szemben, akkor biztos, hogy javulni fog az oktatás szintje, és ezzel a jelentkezők fognak jól járni.

Végül szeretném hangsúlyozni a nemzeti szakszövetség által kiállított hegymászó igazolvány fontosságát, amely 5 nyelvű, és 3 fokozatú. Külföldön is elismerik, súlya van hazánkon kívül is, és ez szép eredmény!

Köszönöm István, hogy a rendelkezésemre álltál. Sok sikert a további munkákhoz!
Vass Péter

Excelsior SE